Nem tudom feldolgozni hogy elhagyott

Biztos az az első gondolatotok, hogy nem is volt olyan jó, ha egyszer elhagyott. Nem csak nekem , sőt elsősorban neki, mindig beszélt a terveinkről, a jövőről. Nem tudom feldolgozni hogy örökbe adtam a gyerekem. Az egész évvel ezelőtt kezdődött, amikor megismerekdtem az akkori párommal (én 2 ő éves volt). Miért nem tudom feldolgozni a válást?

Tudom hogy nem szabadna már ezen keseregnem, de képtelen vagyok beletörődni, hogy végleg vége. A férjem szakított, közben keresett mást, egy 2gyerekes nőt, akivel boldogan él. Elhagyott a barátom, már éve éltünk együtt, azt mondta már nem szeret, én viszont nem akarom elhinni, hogy minden ennyire megváltozott benne ilyen gyorsan!

Azt mondta hogy már hónapja csak őrlődött mellettem, és én ebből szinte semmit nem vettem észre! Nem kellett volna most, pont „aznap” megjönnie, a naptár szerint még lett volna négy napja, hogy elöntsön a véres folyam, mégis pont akkor, pont azon a napon, amikor a legkevésbé szeretnék emlékezni, eszembe juttatja a természet, vagy a Jóisten, vagy az Univerzum, vagy akárki, hogy ez a nap volt az, amikor dönthettem volna. Meg kell győznie, hogy érdemes szembenéznünk majd avval ami vár ránk, mert ha kibékülnénk, kemény menet lenne megemészteni az elmúlt évet és nem akarnék hárpiaként mindig őt okolni, hogy elhagyott. Hédi: Abszolut igazad van Hédi. Tudom , hogy benne kellene egy felismerés, hogy rájöjjön mennyire szeret engem.

ValószÍnű, hogy nem volt véletlen dolog, hogy elment a férje. Tudom , ez nem vigasz az ember számára, de higyje el, meg fognak oldódni a dolgai. Nem értem miért kellett pont az én férjem neki aki éves, tény, hogy jóképű egy nyugodt, jó ember legalábbis az volt. Nem ugy ertettem, hogy visszasomfordalt miutan elhagyott , hanem visszasomfordalt miutan megcsalt. Te tudo de azt is tudo hogy soha nem fogsz neki megfelelni, ha mar nem vagy a tipusa mert senki nem valtoztathat azon, amilyen.

Es szerintem pont, hogy ertekelni kell magadban, hogy formaban vagy a gyerekek utan is, ez onmagaban is jo! Nem különösebben belemenve a részletekbe, hozzátartozik a történethez annyi, hogy első gyerekemet éppen érettségizőként szültem, másodikat egy olyan kapcsolatba, ahol természetesnek tűnt, hogy közösen gyermeket vállalunk, a harmadikat pedig egy olyan helyzetben, amelyben nem biztos, hogy általánosságban az lett volna a vélemény, hogy hát csak jöjjön az a baba, én. Sokszor kérdeztem tőle, hogy miért nem költözik haza hozzám, hogy új életet kezdjünk? Egyszer az volt a válasza, hogy Ő soha nem akar velem lenni, utána azt mondta, át kell gondolja.

Unsubscribe from Paraméter? Lehet, hogy ráugrott az oroszlán Paraméter. Tudtuk, hogy nincs segítség. Van egy éves kisfiúnk, és - ahogy ez általában lenni szokott - na. Nem tudtam, hogyan közöljem a férjemmel a hírt…megvártam amíg haza ér, hogy ne vezetés közben tudja meg, hogy amit a legjobban akartunk és vártunk, nincs már.

A magándoki akihez jártam épp szabadságolt. Másnap jött egy fiatal doki, ő is elmondta, hogy sajnos a pici nincs már, nagyon sajnálja, és mielőbb ki kell venni. A családon belüli erőszaknak talán éppen a gyermekek a legnagyobb áldozatai: azok, akiknek nincs lehetőségük elhagyni az erőszakos szülőt, akik igyekeznek a legnagyobb titokban tartani azt, hogy mi történik otthon - és akiknek emiatt a legnehezebb segíteni.

Ha nem beszélünk hiányzik és félek hogy örökre szól. Esetleg beszéljünk és a folyamatos kapcsolat miatt maradunk képben, azáltal hogy támogatom. Fiamként szerettem Lacit, nem tudom , hogy fogom feldolgozni , ami történt – ennyit árult el a Blikknek könnyeivel küszködve az énekesnő, Csézy édesanyja.

Annyi bizonyos, hogy nem a pénz miatt szakítottak ők ketten – vélte. Ráadásul ugyanazokat a dalokat. Minden nap rosszabb nekem ez a gyász, főként úgy, hogy elhagyott az erőm, és tehetetlennek érzem. Amikor találkoztam Nellivel, még úgy éreztem, hogy nem tudom feldolgozni a válásomat, bizony a saját nőiességemben is kételkedni kezdtem, minden hitem elhagyott és reménytelennek éreztem az életet.

Nagyon megnyugtató a hangja, a jelenléte. Gábor összeomlott, nem tudta feldolgozni , hogy beteg kislánya született. Nem sokkal később elhagyott. Később pedig apránként de egyre többet szívtam naponta.

Pár hete született meg a kislányom, akinél tüdőproblémát állapítottak meg. Az orvos szerint nem biztos, hogy a cigi miatt, de én szinte biztos vagyok benne…Rettenetesen érzem magam és legszívesebben szemen köpném magam, de nem tudom visszacsinálni. De mégis ez az állapot van. Ezért nem tudom , hogy beszéljek-e vele mert lehet, hogyha leülnék normálisan beszélgetni akkor, talán mind a 2-en megnyugodnánk.

Amúgy te mikor tudtad azt, hogy miatta van ez az egész?